Amikor az Isten izen,
Felmegyek a magas égre,
Komor fellegeken járva,
Csillagról-csillagra lépve.
Viszek kaszát, fenőkövet,
Mint akinek sok a dolga,
Tarisznyámba lesz egy kenyér,
Hagyma, pálinka, szalonna.
Kiállva az égpartjára,
Levágom bűneim gazát,
Csak a virágaim hagyom,
Szépítsék lelkem udvarát.
Délbe felülök a Napra,
Szalonnámat sütögetve,
Elmondok egy rövid imát,
A Hold árnyékába fekve.
Dicsőséggel takarózva,
Szemeim lehunyom halkan,
Addig alszom, míg egy angyal,
Megcsiklandja egyik talpam.
Legutóbbi módosítás: 2015.09.15. @ 15:07 :: Thököly Vajk