Mint kagylóban a tenger,
úgy ez a szív is dobog,
s ha a füledhez teszed
úgy hallani lehet
ahogy a vér csobog
testem kútjain át.
Kinek miért
– a célt az ész szüli! – ,
de kattog és zakatol.
ki elöbb, ki utóbb,
de elássa valahol
valamiért vagy valakiért.
Egy él? oltár,
– talán a percnek,
mely befogad, s kivet -,
nem csak bennem,
de benned is liheg.
És ha jónak látom, dobom a semminek,
ezt az elhasznált szivet,
mi nem kellett senkinek.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:48 :: grim