Ha valahol elkezd fölfesleni – az egésznek lesz vége.
Beleavatkozni minek – halogatni csupán a véget.
Bármi vigasz álszentség, hazugság, kikerülés.
Amikor csapdában már a vad – marad a szembesülés.
Mert akkor akarok verset írni,
amikor nem akarok verset írni –
nincs vele célom és nem menedék,
nem is szépség, nem pótcselekvés,
nem meditáció, nem megváltás,
nem haragból van, nem megbocsátás-
nem képességemnek határait,
nem emberségemnek kereteit,
de val’hol eredtem – valahová,
vagyok, hogy legyek és voltam itt már
mindezt akarva és akaratlan –
szólni amit belül megfaragtam
lenni örök egyetlen alakban.
2015.11.22.
Legutóbbi módosítás: 2015.11.22. @ 19:50 :: Petz György