születésnap
üvegszárnyú virág vércseppekre száll
s mint magzat éled mintha csírát bontana
hajadról a szobán átsiklik az alkony
emlékezve síró hajnalára
siratva az anyaöl védett melegét
s tudva inkább sejtve idekint mi vár
hát vigaszul csokorral állít be a mai nap
édesítve a keserű életet marcipán
cukormáz vonja be a délutánt
kávéval ébreszt az uzsonna
szétterül szirmával csábít
kolibri üzenetek a légen szállva
emelnek magukkal a virtuális magasságba
magadra nézel s látod fiatalon
Legutóbbi módosítás: 2016.02.25. @ 20:41 :: Radnai István
