(A siketek beszéde hozzátorzul egy idegen hiányhoz)
És változnak-mozdulnak a tökéletessé finomult szervek,
kétségbeesett igyekezettel távolodva az elkerülhetetlen
azonosulástól.
Mert minden követhető – egészen az utolsó változásig.
És a tenger álma: (mozdulatlanság)
Fut a folyó, fut lefelé,
szélesedve lassul.
És pörög az idő,
változatlan kitartással lódulva ide-oda
a befoghatatlan térben.
A csönd még megmerül az ismeretlen némaságban.
De sehol egy jel.
Sehol a mozdulatlan egyedüllét.
És mégis
– mintha hallgatna valaki.
Legutóbbi módosítás: 2015.10.09. @ 08:40 :: Böröczki Mihály - Mityka
