hervad a Nyár alatta.
Az ostorlámpa-fény lecsorog,
hervad a Nyár alatta.
Még bő szoknyában ott kuporog,
de háta hideg fémnek feszül,
szíveket koldul a marka.
Vörösre szívott juharok, szilfák
levele alél földre.
Pőrén bújnak a kerti nimfák,
leskel az Ősz, a szeme szikráz,
s belesimul a csöndbe.
A lágy éj lassan hűlve borong,
Ősz-apacs bronza sápad.
A herflin halnak a sanzonok,
de végső dallal még felzokog,
búcsút mond az ősz a nyárnak.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:06 :: Haász Irén