Nyomomba léptél jóvátehetetlenül,
követsz, mint leplezett álma a szunnyadót.
Szaggatott fényedben ácsorgok, mert
nem lelem a hömpölygő oldalajtót.
Ottfelejtett pillanat vagy,
költészet és valóság,
sors-szabta nyelven számollak,
törzs, és megannyi oldalág (…)
Legutóbbi módosítás: 2015.10.12. @ 19:39 :: Serfőző Attila