Szonettek a színekr?l. Az ötödik a FEHÉR.
Nézd, mennyire szép a kristályfehér
kvarc, mint a jég, oly tiszta, s repedezett
szívén fut a csillogó aranytelér
a hegymélybe és elcsábítja kezed;
levélben bújik szerelmes üzenet,
hol mindig rejtve maradnak a hibák,
nyáron csak menyasszony ruhát lát szemed,
ám néha fagy borul paplanként reád.
Lásd, télen, ha zúg a vad hózivatar
és csak s?r?södik a hideg utcán,
álldogálsz ott kint, és lassan betakar
a hógyapjúból sz?tt puha kardigán.
Kiáltanál, hogy fázol, de hiába:
beleolvadsz e sz?zies világba.
