Keserű kávé zamatába főtt
Méreg árad a lüktető ereken.
Kies szürkeség vonz, mint azelőtt,
Mikor elveszettnek hittem mindenem.
Megkopott lélekbe zárt emlékek
Szöknek tőlem, egymás után, sorban el.
Eltűnnek a féltve őrzött képek,
S a csend az, mely mindenkinek megfelel.
Érthetetlen képletekbe vész el
Minden megtalálni hitt egyenlőség,
S az eredmény csak ront a helyzeten.
Válaszokat hiába keresel.
Hamuszürkévé lett felettem az ég,
S lettél egy újabb stigma testemen.
Mohol, 2017. Július 4.