Nincs sem kedvem,
sem erőm egy új bilincshez.
Ha nem visz a mennybe ez,
több hitet már nem teremtek,
nem áldozok fel még egy szerelmet…
Temetek.
Ha a földre kényszerítesz,
megadom magam,
levetkezem.
Nyitott könyv a lelkem,
szabad préda a szívem,
s ha nem kell…
Temetek.
Immár szunnyadni készül,
csendesedni talán.
Ha süket fülekre talál,
nem lesz se tűz, se vihar,
se érzelem, felfokozott,
mert, ha nevem nem tudod,
én biz’ Isten, temetni fogok…
Mert temetnem kell.
Égbe kiáltott szavaim
rám hullnak vissza;
üres visszhangjuk rémiszti lelkem –
talán valamit félreértettem.
Ments meg! – kiáltom, mióta.
Bolond vagyok, idióta…
Mit képzeltem?
Egy mesét álmodtam magamnak;
valóságnak hittem. Rajtakaptak.
A hibáért magamat okolhatom,
nem álmodhatok folyton…
Temetnem kell, tudom.
Fogy az erőm, vesztem a hitem.
Elhagy a remény –
nincs értelme egyedül küzdeni
a szerelemért…
Temetnem kell.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:54 :: B.G.Boróka
