Amikor én gyermek voltam,
Gyakran ugráltam szénában,
Dudorásztam, álmodoztam,
Mezítláb a tarlón jártam.
A tyúkólba belebújtam,
Tetves lett tőle a hajam,
Vakaróztam, mint egy bolhás,
Így lettem kopasz óvodás.
Este mikor lefeküdtem,
Macskám ágyamba rejtettem,
De mikor apám meglátta,
Az ablakon át kivágta.
Nyári estéken az álmom,
Őriztem a szalmazsákon,
Bezzeg télen, mikor fáztam,
Meséim dunyhába zártam.
Sötétben a fényre vágytam,
Volt is, nem is otthon áram,
De volt petróleumlámpa,
Szeretettől égett lángja.
Hemperegtem a nagy gazban,
Bogarakkal a nyakamban,
Hangyák másztak a fejemre,
Lepkék szálltak két kezemre.
Feküdtem az ól piacán,
Szidott is érte nagyanyám,
Két tehene kinevetett,
Még a jászol is elrepedt.
Kecsketejet ittam nyersen,
Tőgyéből a számba fejtem,
Nyáron, a Berettyón úsztam,
Egyszer majdnem belefúltam.
Mikor a disznónkat vágták,
Megfogtam, húztam a farkát,
Bár a körmét nem kóstoltam,
De a zsírját sokat nyaltam.
A kolbászt nagyon szerettem,
A füstölőt sokat lestem,
Felmásztam a kemencére,
Hadd lám, lesz kenyér ebédre?
Hegyeltem az ülésdeszkán,
Rángattam a gyeplőt durván,
Kiáltottam: – Indulj, gyia!
Szaladt a paci kaluba.
A mezőn nyúlra vadásztam,
Tejgumival parittyámban,
Nyíllal lőttem az erdőben,
A kutyám követett engem.
Loptam szőlőt, körtét, almát,
Zavartam nagyapám nyáját,
Lovagoltam, boldog voltam,
Amikor én gyermek voltam.
Legutóbbi módosítás: 2015.12.17. @ 18:25 :: Thököly Vajk