Fotó: internet
Ölelésbe bújtatott szavak.
Bebugyolált múlt, benne
sok felejthetetlen emlék
és kidobásra váró kacat.
Te lezárnád,
ahogy
az alkonyatot a Hold.
Minden érintésed fáj.
Mennél.
Várj!
Valamit
nem mondtam el.
Megsúgom,
várjuk be az estét!
Már indulsz.
Idehallom szíved lüktetését…
Csak vissza ne nézz!
Próbálok nem gondolkodni,
el kell felejtselek.
Hogyan is mondjam így el
amit tudnod kell:
még most is szeretlek…
Legutóbbi módosítás: 2015.10.28. @ 05:05 :: D. Bencze Erzsébet