D. Bencze Erzsébet : Lomtalanítás

Fotó: internet

 

 

 

 

 

Ölelésbe bújtatott szavak.
Bebugyolált múlt, benne
sok felejthetetlen emlék
és kidobásra váró kacat.

 

Te lezárnád, 
ahogy
az alkonyatot a Hold.
Minden érintésed fáj.
Mennél.
Várj! 
Valamit 
nem mondtam el.
Megsúgom, 
várjuk be az estét!

 

Már indulsz.
Idehallom szíved lüktetését…
Csak vissza ne nézz!
Próbálok nem gondolkodni,
el kell felejtselek. 
Hogyan is mondjam így el
amit tudnod kell:
még most is szeretlek…

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.10.28. @ 05:05 :: D. Bencze Erzsébet
Szerző D. Bencze Erzsébet 155 Írás
Mottóm: „Az alkotás arra való, hogy a lélekbe hatoljon és megérintse szeretettel.” (Jókai Anna) Szülővárosomban, Zalaegerszegen élek és alkotok. A Gondviselésnek köszönhetően három művészeti ágnak is hódolhattam: a zenének, képzőművészetnek és a költészetnek. Végzettségeimnek megfelelően nyugdíjba vonulásomig mint kirakatrendező, dekoratőr, rajz-, biológia-, és énektanár dolgoztam. Alapító karnagya voltam a kétszeres Nívó-díjat és arany-minősítést kiérdemelt Zalaegerszegi Város Fiúkórusnak (1991-1999). 2005 óta a Zalaegerszegi VITRIN Kortárs Képzőművészeti Egyesület tagjaként több önálló és csoportos kiállításon szerepelnek alkotásaim. Gyermekkorom óta írok verseket, de csak 2007 óta jelennek meg folyamatosan írásaim különböző folyóiratokban, antológiákban és online irodalmi portálokon. Versesköteteim: Az ősz illata (2011, magánkiadás), Üveghang (2012, Krúdy kiadás saját illusztrációkkal), Túl közel ( 2019, Pannon Írók Társasága-saját illusztrációkkal) Még több rólam: https://7torony.hu/content.php?c=58873