rendhagyó szonett
mikor az első mécsest meggyújtottam
gyémánt sugara arcomon remegett
a pír az ég alján épphogy fellobbant
a temető már zsúfolásig megtelt
minden jegy elkelt futott át agyamon
ilyenkor zárlatos a gondolat
s a gyertya fényével vibrált sírodon
amíg lelked üdvéért imádkoztam,
szinte teljesen rám sötétedett
a holtponton elakadt lélegzetem
holott velem voltak a mindenszentek
közben csaknem kiürült a temető
meggyorsítom lépteimet tán még
elérem a kaput zárás előtt
Legutóbbi módosítás: 2015.10.31. @ 10:31 :: D. Bencze Erzsébet