Lantos Tímea : Lobogjon a máglya

 

 

Íztelen szavak olvadnak a számban,
ha könyveket égetek.
Csak lobogjon a máglya!
Kopogtass kedves!
Belül nyitva, kívül sincs még zárva.
Múltam súrolom, s teregetem pecsétes lelkemet.
Ha értenéd… torzzá mutáltad a kisded perceket.
Csonkítás ez, mint elcsent éjjelen
mézízű ébredést vonszoló valóság,
hisz egykor szőke mezőkön hullámzott a búzakalász,
s szememben csillaggá fogant tekinteted.
De látod már a bokrokra alvadt alkonyokon kuporog a gyász.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.10.27. @ 16:36 :: Lantos Tímea
Szerző Lantos Tímea 86 Írás
Azt hiszem mindig éreztem magamban valami pluszt, és ki nem aknázott energiát. Szeretnék adni... Alkotásaimban próbálom megfogalmazni az emberi élet törékenységét, a szeretetet, a hitet, és a természet megfoghatatlan szépségét. Eddig három antológiában jelentek meg műveim, illetve egy kedves barátom könyvbe köttette verseim, novelláim. Azt hiszem jól írni, nem könnyű feladat, mint egy összetört porcelán darabjait akarnánk összeilleszteni... Hogy a verseket, ki hogy értelmezi, több tényező függvénye, és ha egyeseknek nem tetszik az sem baj, hiszen írni csodálatos megtisztulás!