kopogtatás
döng dübög
ahogy a szív
bogarak
a búra csapdájában
sötét csomók
az álom tetemre hív
mi lett volna ha
hiábavaló kérdés
gy?lölöm mégis felteszem
halomban áll a polcon
mint elny?tt holmi
selejtezésre váró
nemszeretem szerelem
kerekedik a démon hold
n? bennem
dagadozik a múlt
rémképekkel terhes
idegpályákra karcolt látványa
minden ésszer?séget kiolt
hogy reggeli kávém kiborítva
a maradék zaccal
megkeressem a világ végét
s újra útitársamul fogadjalak
játsszunk végtelent
kopogjuk ki sosemlesz jöv?nk
vagy egyszer?en
csak ébressz fel
ébressz ha megvirradt
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:00 :: Tóth Katalin
