Kép: Internet
Kövér a csend közöttünk…
szerelmes szavunk rég elfogyott,
pompázó muskátli helyett
jégvirág díszíti az ablakot.
Kövér a csend közöttünk…
fájnak az elfagyott sebek,
néma ajkunkon a sok miért
vérző kérdő jelet hebeg.
Kövér a csend közöttünk…
elkopott, mi hozzád kötött,
fényünk selyme szétmállott már,
s élünk egymás mellett,
mint két száműzött.
Kövér a csend közöttünk…
s ha néha egymáshoz szökünk,
pofonként csattan a valóság:
csak kihűlt vágyat rejt álmos ölünk.
Kövér a csend közöttünk,
s mi nem várunk csodát,
s nem csókoljuk le egymás szeméről
a magány csillagporát.