— Szásenyka, te el tudsz igazodni a mondottakon?
— Nem nagyon, Másenyka. Régi jó szomszédok vagyunk, örülök, hogy az ilyen felemelő eseményre, ami holnap történik, együtt megyünk.
— Igen, de nem válaszoltak a kérdésemre, csak egy orrhúzással fintorogtak.
— Akkor szerinted vigyünk, vagy ne vigyünk kötelet, Másenyka?
— Ezek a rendes emberek, akiknek életünk virágba borulását, a jólétünket köszönhetjük, szóltak volna.
— Képzeld el, én is meg akartam kérdezni, milyen sorrendben zajlik majd, egymás után vagy egyszerre. Ki nem állhatok várni, meg annyi itt a munka, hogy az ember rá sem ér az ilyesmire. Visszafogtam magam, mert még felakasztottak volna…
— Igen, Szásenyka, nagyon valószínű, hogy az átlagakasztáson túl, amit holnapra hirdettek meg az egész falunak, a destruktív hozzáállású egyéneket talán többször is fellóbálták volna.
— Másenyka, én úgy hallottam, ez az akasztás elég kellemetlen.
— Így tudom én is, édes szomszéd, éppen ezért légy boldog, hogy hazafias kötelességből az egyszerit kaptad, aztán majd hazatérünk és tesszük a dolgunkat, vagy mit tudom én hogy is van ez…
— Nem tudom, Másenyka, én azt mondom, azt a pár nádszálat, amit ledugtunk kerítésnek, el kéne égetni. Olyan hideg van, hogy csuda! Én még a szalmát is leszedem a tetőről. Rég vágtam ugyan disznót, de egy remek perzselési meleget találtam ki. Begyújtok a szamovár alá. Másra ez nem nagyon elég, de egy picit kifagyok.
— Én egyáltalán nem vagyok ki.
— Mondom: kifagyok…
— Na, most elkezdtél pöszén beszélni, szomszéd?
— Csak azt akarom mondani, hogy hidegtől dermedt kezeim átmelengetem.
— Értem, drága Szásenyka. De tudod mi a helyzet? Jó hogy nem erőltettem, mert nekem nincs is kötelem itthon, csak cérnám. Szerintem adnak…
— Hát ez az, szomszédasszony, nekem az az egészen rövidke drótom van, amivel az aratás utáni két nyaláb szalmát kötözték össze. Jó, hogy nem kérdezgettünk feleslegesen, meg aztán átérződik a gondoskodás, nem kérnek semmit fölöslegesen, nem rónak ránk terheket.
— Sőt, Szásenyka, még el is pocsékolnak egy szál kötelet.
— Már miért tennék? Számtalanszor használható az még azután is. A tizenegy órai kezdet pontosan megfelel, addigra minden házkörüli munkámat elvégzem, ami nagyjából semmi, de olyankor kelek. Találkozunk holnap, az akasztáson.
Legutóbbi módosítás: 2015.10.31. @ 15:12 :: Boér Péter Pál
