kényelmes kanapén ülünk
macskánk mellettünk
hálásan dorombol
kislányunk Szózatot tanul
egy közeli templom harangja
esti misére hív
de már alig vagyunk itt
lassan beszippant bennünket
tévénk plazmája
és a képzelet varázsszőnyegén
Capricára
egy olyan bolygóra röpít
ahol forró
mit sem sejtő nyár van
és ahol reggel az ég
még oly megnyugtatóan kék
mintha csak Isten azt akarná üzenni
hogy holnap ugyanígy
ugyanitt találkozunk
pedig Capricán a gép
már nem kezes bárány
elleste mind
a titkaink
és külsőben már nem is különböző
intelligens fenevad
amelynek galaktikus flottája
már úton van
hogy teremtőjét tépje szét
mert a szülő sorsa az
hogy meg kell halnia
esti “mesénk” szerint
csak kevés capricai élte túl
a cylon**-támadást
akik pedig
így imádkoztak:
Kobol urai irgalmazzatok
Kobol urai kegyelmezzetek
adjatok valahol nekünk
legalább egy kis
menedéket
ezt kérjük mind
ezt kérjük mind
(so say we all
so say we all)
és elindultak új hazát
a Földet megkeresni
…
amikor kikapcsoltuk a tévét
még méláztam arról kicsit
hogy lehetnének-e köztünk is cylonok
és hogy tudom-e magamról ki vagyok
de hamar leálltam
mert könnyebb volt helyette
hangtalanul így fohászkodni:
Uram irgalmazz
Uram kegyelmezz
mert csak nálad van menedékünk
az este hátralevő részében aztán már
mindannyian tettük szokásos dolgainkat
_________________________________
* Battlestar Galactica
**cylon (ejtsd szájlon) cyber klón=kiborg
(2007)
Legutóbbi módosítás: 2016.02.03. @ 10:32 :: Schmidt Tibor
