Ma könyvjelz?vel a kezemben
szarrájelöltem a világot.
Minden tárgyra egy cetli,
rendszerezünk mindent,
a kvarkokat osztom szorzom
míg egyszer csak x=ember
Hová is mennék?
Artériákat szimulálok az ösvényre
gyökérrel.
Rakok egy sárgát a DNS-re
míg a vér, mint hallucinogén
?rpemp? csodává bassza a teret.
Z?rös világ ez. Magyaré a roskadás,
a világé a sötét anyag.
Beszív a fekete pötty
míg a történelmünkbe d?lünk
mint forró kés a szarba.
Kemény ujjaimmal túrok a hajamba.
Ez egy rohadt valóság.
Hallom a nyelvem mint idegenét
álmélkodom a tájon
pesszimizmus maxima
de a tudat még mindig er?s
s a legény áll a két folyó között
a zsebébe nyúl…
…csak el?húz egy újabbat
és már ragasztja is maga alá
GÁT írja rá komótosan
majd elmerül a vízben
a kanyarból néztem
ahogy elszakadt a fonál
erjesztek egy utolsót
és ahogy süllyed a hajó
egy kupicába csurgatom
az eszenciáját a múltnak.
A sok szemét; elemészt a fos
a tv, a reklám a boltban.
Félholtan fekszem egy komódon,
és az orvos bejön, meglát,
egy számlát ír rólam
1db test + 1 lélek
az annyi mint…
persze közben rám kacsint
és bár én még élek
el?ránt egy post-it-et
a homlokomra rakja
felirattal: halál beállta 14:20.
S én megnyugszom
mert még van egy órám
egy teljes órám
amíg tényleg szarhatok az egészre.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:09 :: Szendrői Csaba
