Kép: Internet
Mint üllőn az izzó patkó,
úgy hajlott rég, bíz a „Vaskó”!
Csengett-bongott kalapácsa,
Ő volt élete kovácsa.
Haj az évek gyorsan múltak,
az ütések letompultak.
Durva zajként kong az ének,
nem hallják már ifjak, s vének.
Pedig ott bent, szól a nóta,
a gondolat eltáncolja
azt a lassút, azt a szépet,
azt a csodás hatvan évet.
