Saját fotó
Kékfestő abroszon sápad a hold,
sarlójára akasztom bánatom.
Vadalma pottyan lábam elé,
lámpavirágok virrasztanak mellettem,
nádbugákon szél imbolyog.
Míg jóllakom rigófüttyel,
körülöttem tücskök hegedülnek.
Hegedülnek –
Ma nem perelek a szavakkal,
nincs bajom a billegő idővel.
Párnám csücskén éledő vágyaimmal
mandragórák árnyékában hűsölök…
Ügyelek minden szóra,
– mielőtt leírom –
pókháló selyemmel körbeszövöm.
Körbeszövöm –
Valahonnan levendula illat száll.
A szentjánosbogarak fényénél
megálmodom maradék jövőmet…
Lelkemben egy földöntúli táj,
csókod édeséből szárnyat növesztek,
a béke horgonyt vet gondjaim felett.
Hófehér papíromat teleírom.
Telesírom –
