Gyerekkoromban ilyenkor
már minden csillogott, fenyőn
az üveggömbök, kalács hátán
a máz, az ünnepek előtt jobban
csillogott a konyhakő, napjában
kétszer felmosott anyám.
A tél akkor sosem jött hirtelen,
a hó is rendre érkezett, akkor
még boldog voltam folyton –
kócos angyal, huncut kisgyerek.
Hittem a Jézuskát a jászolban,
dacára furcsa volt, hogy évről-évre
mit sem változik, de azért bőszen
hittem még tovább, hogy felnő majd
és eljön hozzánk néha játszani.
Az estek báját sem feledtem,
felcsendültek bűvös énekek – s bár
mamám hangján szólt az szépen,
halandzsámtól lett csak édesebb.
Legutóbbi módosítás: 2015.12.21. @ 20:01 :: Kőmüves Klára
