Asszonya morog majd, mégsem adja be
a derekát. Először életében
olyan lehetne, akár egy élére
vasalt nadrág. Hibátlanul elegáns.
Rögvest felvidul, pusztán mert felötlött.
Képtelenül hamvába holt, miként a
borbélyok elszánt próbálkozása is.
„Hova kéri a választékot, uram?”
Évtizedek elteltével sem képes
megfejteni, miért nem nyilvánvaló.
Abból, ahogyan belépett, tudhatnák,
fésületlenül akar távozni is.
Elegánsan tud veszteni, ha kell. De
az még odébb van. Belülre! — vágja ki,
s közben kajánul a fodrászlány döbbent
ábrázatát figyeli a tükörben.