Feltépett légrétegekben élsz,
sírig síró éjjelekre vágysz,
átszelsz ónezüst tengereket,
sorsvonatok fülkéiben hálsz.
Züllött csönd ült a Nap elé,
ágas-bogas, ám lombtalan,
de érzem mézes illatod,
meghallak szóval és szótlan…
Legutóbbi módosítás: 2016.02.19. @ 19:41 :: Serfőző Attila