Vörös posztó a téli ég,
Finomtestű lidérc a szél.
Rögeszmés fogadkozások
Súlya alatt recseg a fagy.
Borban fürödtek a szentek.
Árokparti mea culpa.
Pár megtévedt hernyó-fivér,
Ki hitte, hogy pillangó lett.
Homlokomon türemkednek
A ráncokba bújt mondatok.
S mint ők amott, szüntelenül
Esküdözöm, esküdözöm.
Színtévesztő lettem, mégis
Színt akarnék vallani már,
De minden szavam visszhangja
Üvegcsörömpölés csupán.
Belefeledkeztem abba,
Melyben kivetkeztem magam
S most elszáradt kalászokkal
Verném az élet harangját.
Borban fürödtek a szentek.
S amott fetrengek velük én:
A megtévedt hernyó-fivér,
Ki hitte, hogy pillangó lett.
Legutóbbi módosítás: 2015.12.27. @ 07:12 :: Balázs Gyula