Kép: internet
Jő’ a pőre hajnal kócos virradattal, ringó tavaszt ölelőn.
Fű hegyén a harmat gyöngykönnyeket sarjaszt, friss napcsóktól remegőn.
Trillás madár ének enged kacér szélnek, nyújtózva a dombtetőn.
A déli nap konok, pipacs lángja lobog, sárgul a búzakalász.
Új virágot termő szálló pitypangernyő – beérett szellővadász.
Ezüstfényű nádas vadkacsáknak ágyaz, s kardlevelekkel csatáz.
Ősz az estbe csókol, rőt holnapnak bókol, „Esthajnal” díszlik fején.
Tótükre, ha fodroz hullám szőtte csokrot, meg-megcsillan a remény.
Halálszagú avar jelent s múltat takar, heg az elmúlás sebén.
