Az igazi szerelem
lábujjhegyen jár,
sohasem tolakszik
csak megül csendesen
szívedben, lelkedben.
Megbúvik szerényen,
közben pánsíp hangján
szól hozzád az éjen át,
idézve múltat, jövőt,
örökkévalóságot.
Nem apró szobádat látja,
s foszló függönyeidet,
csak kék szemed csodálja,
melyben megfér hideg tél
az izzó vágyakozással.
2016.01.23.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:50 :: Márkus László