Kicsi voltam, nagyra nőttem,
adtam magam: nem kellettem,
ember vagyok, sérthetetlen,
látok, pedig rossz a szemem.
Nem sietek, de haladok,
marasztalnak, nem maradok,
lentről nézek a magasba,
rohanok, s nem érek oda.
Mindent látok, ami nincsen,
ott vagyok, pedig eljöttem,
megélem az élhetetlent,
csak a szemétdombon van rend.
Legutóbbi módosítás: 2016.01.22. @ 17:43 :: Kui János