Kint konok hó neszel,
ma még magányosabb vagyok,
körülöttem a karcolt fal,
s a kék ablakok.
Műgonddal bontogatlak,
a múlt pereg bennem,
elhal az idő, s a létezés,
ám te sohasem.
Legutóbbi módosítás: 2016.01.08. @ 20:22 :: Serfőző Attila