Szilágyi Hajni - Lumen : Utópia

Nyomtatás

( árva madár szárnyak nélkül, csak egy hideg kő marad )

Látod apám, már égig érnek a csupasz fák. Megnőttek,

mióta elmaradtál. Ágaik, mint ezeréves karmok, a felhők

rojtjait kapargatják. Kiborult éjtóban

vízszínű éjszakák, nappalok ringnak. Most nincs

közel, se távol. Összeér. A föld az éggel.

Lábát áztatja a reggel. Nincs se kérdés, se válasz.

Csak ezek

a hanyagul összedobált

betűhalmazok. Az ablakon végigfutnak a páracseppek.

Megrajzollak. Magamnak.

Arcod sápadt, szíved

helyén jégvirágok nyílnak.

Ahogy télre fekszik az éjszaka,

s riadt arcát

köd takarja, úgy csendesednek el az évek. A kert, a ház,

a bokrok, a fák.

És már mindegy.

Hogy háborúban haltak meg egykor a katonák,

vagy fára másztak,

fütyörészve,

s onnan zuhantak a májusi mélybe. Ó te hős.

( a mesének akkor lett vége )

Áldás, bűn, átok. Viselem,

hisz rám hagytad nagykabátod. Zsebeiben elfér minden.

Sűrű csöndek. Nélküled.

Néhány pillanat. Veled.

Főtt kukorica illata, szivárvány.

Ahogy buborékokat fújtunk a tavaszban.

Gyerekes dolgok ezek. Tudom. De Isten, csak ennyit adott belőled.

Éhesen vonyító tegnapok. Hold is elkopott.

Sárgakő. Út

az ismeretlenbe. Dorothy hangja.

Lábát lógató, várakozó, gyermakarcú hajnalok,

hogy te miért vagy ott. Nála.

És én, miért nem. Veled.

( a mostohák miért nem édesek,

és az édesek miért mostohák )

Az ígéret hogy világgá megyünk. Lesz

életünk. Álmunk. Zajos házunk, kertünk.

( gyorsan kiradíroztam a holdat, és a napot a rajzról )

Hátha . De hiába. Mocskos víz esett

azokból a rongyos felhőkből. Elmaszatolt,

szétázott álmok maradtunk.

El kéne mondanom neked valamit. Hogy

néha látlak, idegen, zsibongó tereken. Esőszagú kikeletekben.

Elmondom, csak várd meg, míg a szárnyakat Isten visszaadja.

 ( ne sírj ne kiabálj mert elmegyek )

Örök csend. Egy mély gödör peremén.

A pokol és menny között.

Egyensúlyoz.

A jelen a múlttal.

Hisz te tényleg világgá mentél.

Hörög a lélek. Hív, kérlel. Görnyed.

( …isten van, nincs, fekete- fehér,

igen- nem. Ki nevet a végén.

Ma sem nyertem. )

Vázlat.

Rímtelen. Hangtalan, szagtalan, íztelen.

( ez lesz az apró betűs rész,

ami a meséből kimaradt )

…hisz árva madár szárnyak nélkül,

csak egy néma, mozdulatlan

kő marad