Leveszem a gy?r?m,
ott a párkányon
h?en gy?jti
a nyalábot
az ég kékjéb?l,
míg ott gyomlálok
a nagyon indás
kertemben, egy
lekerekített szegletben
hátha n?het
egyszer
nekem is földvirág,
majd fölveszem,
és féltem is
majd nagyon,
mert azt akarom,
hogy nekem is
egyszer legyen,
s ha nem terem
a medd? rög
kedvemre,
akkor lépek majd
az els? reggelre,
felhúzom magam a
fakuló holdra,
s ott egyszerre,
és sorra
szedek
holdvirágot
nekem adom,
és nagyon
szeretni fogom!
