Mozdulatodba zárva hallgatlak
a lézengő távolon át,
áthatolhatatlan vetette meg
vánkosát.
Cseppjeidből meritek életet
és halált,
a Világ értünk fékezett.
*
Üres verembe hull
a fojtó félelem,
majd meztelenül karolsz,
s én mézízed nyeldesem.
Legutóbbi módosítás: 2016.01.29. @ 20:32 :: Serfőző Attila