Fellegpárnák alatt lebeg a múlt szirma,
ráncos szoknyában szunnyad a jégvirág
a harangok némán lógatják fejüket,
míg újra zokog a búcsúztatás.
Csend van…
Erdőkben meztelen lépked a tél,
tölgyek feslett kabátjairól
gombokat szaggat a szél.
Olyan végtelen és tetszhalott,
s ha zsebembe gyűrve morzsolgatom
az avarrá szikkadt tegnapot
cserzett bőröm porrá zúzza,
mégsincs feloldozás…
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 11:56 :: Lantos Tímea