Felöltőm széllelbélelt,
halk dalom is megkopott,
kopár hegyről völgybe le,
mint hűs patak kanyargok.
Csak locsogok, fecsegek
és dalolok a szélben.
Hangom nem szól ércesen,
kikacagnak a tölgyek.
Vándorlásom madarak
zengő hangja kíséri,
kórusukat egy-egy pinty
víg szólója ékíti.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:06 :: Márkus László