Schmidt Tibor : Hogy mellém bújhass kicsit… (Változat)

Nyomtatás

mi is vagy most valójában?
egy emlék?
a végleg-búcsú szomorúsága amely
arra van kárhoztatva hogy éjszakánként
újra meg újra felzokogjon?

szemek borostyánjába fagyott pillanat?
egy kamasz-vágy halála a Hármashatárhegyen?
visszakért fényképen múltba hullt mosoly?
mellkasodban pusztító ráktól felsikoltó fájdalom?
végleg letörölt tábla hogy az oda írt szerelmes szavak
másnak ne fájjanak?
hiába-bolyongás a Rózsa utcában?
rémült kiáltás egy hangszigetelt üvegfal másik oldalán?

mi is egy szellem?
tragikus esemény?
egy végleg-búcsú szomorúsága,
amely arra van ítélve, hogy újra meg újra megismétlődjön?

tükörben
mélyebbre nem néz senki
közelg a kozmikus csend
minden befelé roskad
kifagy

ma éjjel nem félek
asztrál-testednek résnyire kinyitom az ajtót
hogy abban a kék ruhádban
szabadon belibbenhess
és vigasztalni
mellém bújhass kicsit