Még remeg a létező létezhetetlen,
s arasznyira nő a zsenge nyugalom,
szerelemről képzeleg a felolvasó,
egyre csak lézeng, lézeng csak üres karom.
Összefonódik a kibogozhatatlan,
bár nem pattant meg bennem semmiféle húr,
sok mellémtámasztott keskenységem hagyom,
ma hadd lángoljon, lángoljon ma D’ Gilmour!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:54 :: Serfőző Attila