(plágium)
Egyre-másra belém csiszolódik a kétely,
valóm vajon tebelőled él vagy vagyok-e én is?
Papírrongyokat átkozok éjjel, párnámba bújva,
álmomban szőrös mellkasod simítja agyagtestem,
gyűrött lelkem beléd fordulva simul ki látatlan.
Konyhakéssel rontok lázzal a könyvkupacnak,
híjadnál vágyam kútbaesett parázzsá lankad.
Legutóbbi módosítás: 2016.01.13. @ 17:32 :: Szilágyi Erzsébet
