Mint hatlövetű fegyver mered ránk néha
egy-egy váratlan emlék;
te vagy a szomszédból a nyurga kamasz
ki sohasem ölelte még az anyját
s már hiába tennéd
te vagy a rég porrá vált csavargó is
ki mostohán sem tud már apád lenni
és földi küldetése
az atomfizika rejtelmeinél is nagyobb talány
te vagy a hirtelen vénülő rongyos nő is
örök-idegen anyád kinek kékre fagyott arcát
ma már szépnek látod
mert te vagy ez is a feslett nő
kinek bőre kosztól hámlik és részeg megint
sietve halad át a zebrán
hogy a nincs-ebéd átmelegítse
te vagy megvénült csúf kutyája is
ki egy lerágott csontért lohol mellette
a téli éjszakán mikor a keleti égen
egy csillag felragyog
karácsony van himnusz szól
a kutya halkan sír segíts élni
és melegre nyalja az asszony arcát
a csupasz földet ahová fejüket hajtják
csak hópaplan takarja s egy eldobott cigaretta
örökmécsként ég mellettük
míg a téli éj hófehér álmot lehel
egybefonódó lelkükre.
Legutóbbi módosítás: 2016.01.14. @ 18:23 :: Gősi Vali