Marthi Anna : Sírás után

2016.02.26. Marthi Anna Egyéb 7
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
https://www.youtube.com/watch?v=jmrzezsoWVw&index=5&list=PLE2892A64BBD28C9E

 

 

Az első fél pár hétmérföldes csizmába bújik épp a láb;

negyvenhaton túl, sűrű erdőből kijutni: bolyongásdal,

miért fékez folyton minden cselekvés, repülök mégis

tőled messze, átszelem az óceánt, ott találok rád egy

másik világban. Megújulni fénytöredékeket zsebbe zár;

taposott ködökben eltévedhet-e mindkét lábon e szív?

Álomból csodálkozik rá főnixként a valóságra; Szemem,

kézmelegedből adj, és emlékeim visszaragyognak rám.

Legutóbbi módosítás: 2016.02.26. @ 20:22 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak