A dallam belenőtt a magyar nyelvbe,
mint szívembe egy másik szív szerelme,
a világomat körbe-kasul jártam,
de párba rímnél szebbet nem találtam,
egy ölelés volt, csuda-gyönyörűség,
az ösztön kötött oda meg a hűség,
a szavaimat bárki is terelte,
én faltam, mint egy éhes jószág nyelve,
a hajló szótagokra rátapadtam,
s úgy mártóztam, mint jegenye a Napban,
a betűk erőt adtak ceruzámnak,
én szótalanul mozgattam a számat,
s mert kilopkodta belőlem a lelket,
egy párbaj rímre hívtam ki a verset.
Legutóbbi módosítás: 2016.02.01. @ 09:43 :: Böröczki Mihály - Mityka
