álmosan húzom a takarót magamra
pedig négy napja nyomom az ágyat
hiába kérek minden szentet hogy
végre kaparja már ki belőlem a lázat
száműzve rólam minden selymes rongy
testemen megkopott macis pizsamám
ilyenkor kemence-meleget ont
csend van a tévét utálom nem köt le
se könyv se kézimunka se dal
betegen fekszem ezen a kurva ágyon
és a negyedik átizzadt
ágynemű csere után épp ideje lenne
felállnom mégsem megy…
az éjjel álmomban csillagpor voltam
s miközben szétszórtam magamat a földre
arról ábrándoztam hogy mennyit bír ki
egy ember mire eltűnik örökre
Legutóbbi módosítás: 2016.01.30. @ 15:00 :: Bakos Erika