Schmidt Tibor : Verspiócák (Változat)

Nyomtatás

Úgy tűnik az a finom őrület

nem veszett el, s vele a lájkhiány.

Mintha vírus volna, közöttünk jár,

s felemelt hüvelykünk rá – telvirán.

Mindig kitör. Ahova beoson,

tudathasító cölöpöt ver le.

Olykor fogason tanyázik, máskor

lehuppan egy kortikális kertbe.

Szeret hallótávolságban lenni.

Verslába nyakunk körül: szexlasszó.

A hatást több tükörből is nézné.

S fáj neki, hogy időt nem rögzít szó.

Tudja: akarjuk, hogy újra kezdje,

mit még be sem fejezett. Kellenek

vérző sebek. Hirudin andalít,

ereiből zsoltárok ömlenek.