Születésnapomon
Koosán Ildikó
deres a kert, de reggel kivirágzik
fűszálakon az újraéledés:
dermedten is mind a fény felé vágyik,
a mozdulás bár üres lüktetés;
ki súgja meg nekik, már várományos
belül a harsány-zöld, s nemsokára
erőtlen, puha, távoli, magányos
rigófütty serkentő dallamára
légző bolyhok nyitnak majd a nap felé,
bokrosodnak, mint egy új szerelem;
az ember hívő, s mintha értené:
új megváltás jön, újabb kegyelem…
2016. január 22.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:54 :: Koosán Ildikó
