(három és fél évtized)
Na ez nevetséges!
Mégis? Ki látja,
hogy kiáltok
a kies világba
nagyot, hogy
itt vagyok?
A b?römön ragyog
nem kétséges
vagyonom:
három és fél évtized…
ha kell,
vidd el,
a tied angyalom
még megszagolom
a lányos-hajadon
szép színeimet,
szikrázó íveimet,
aztán engedem
mindet
a folyónak
kicsi papírhajókat
forogva,
morogva
hadd kapja el az er?
?ket,
a gyilkos zuhatag!
Én remegve-ölel?
Óceánom!
Beléd tartok…
Legutóbbi módosítás: 2008.02.02. @ 10:49 :: Kerekesné Varga Veronika