Ott állok ragyogó arccal.
Félek-e bármitől a most tőled érkező huzattal?
Mikor úgy oszlik el rajtad fényes széséged,
minden sejted ruhán keresztül is két
szememben Isten-ígéret,
ahonnan nézel mágnesként vonz az egy,
és legtisztább tükrömben látom,
micsoda ereje van,
elmém otthon maradt, én itt vagyok,
lehet-e ennél valaki
tökéletesebb, mikor érzem,
most benned térdre hullottam, és
áldott a szerelem, amivel felemelsz,
időtlen tekintetedbe árad
mindenem.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:54 :: Marthi Anna