hiába szögezem magam ezerszer keresztre miattad
miközben te mosod kezeidet saját hibáidért
így sem tudom vélt bűneimet eltörölni
sötét alkonyom a horizontra hajlik
maradék torzult reményem
súlytalan semmibe hull
miért hogy a nap előtt egyre több felhő gyűlik
miért hogy lassan én vezeklek mindenért
árnyékod sem festi falra többé a fény
őszinteségért cserébe szitkot kapok
a tavasz már itt oson kertem alatt
de kétségek szűkítik holnapom
most gyönyörű szívem egy vérző feszület
ám valahol ott bujkálsz rejtelmeiben
hiába vagyok tele szerelemmel
szúrós lándzsa minden szavad
imákba nyúlt napjaim végén
mégis várom te vigasztalj
bezáródott múltunkban mindenütt téged kereslek
kihűlt elhagyott helyeken menekül az emlék
homályban botorkál az idő és oly különös
neked gyónom meg esténként vétkeimet
a holddal új eget teremtek lelkemnek
dideregve bár ünneplőbe öltözöm
érzem vége tán soha nem bízhatok benned
csak istenben aki öröktől fogja kezem
megelégszem egy darabka égbolttal
hol tiszták beszédesek a csendek
ha itt hagyom zegzugos életem
nem adhat választ senki sem
„Mióta a világ titoktalanítva lett,
már mindent értek, egyet kivéve – tégedet”*
2016. február 09.
* Cseh Tamás: Szerelmes dal/részlet
https://www.youtube.com/watch?v=0H5fauGkdGg
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:22 :: D. Bencze Erzsébet
