(Salvador Dali festménye)
Te vagy nekem a suttogó világ,
az egyetlen teljesség,
és a bennem tornyosuló összevisszaság.
Hiányod vad lobogása éget,
elárvult lelkünkben meghunyászkodik a sírás,
míg rejtőző tarkómra leheled
a tompafényű holdcsipkéket.