Kép: Koszta József: megrészegült látomások
Hitek, látomások
Koosán Ildikó
Minden bevillanó kép újraélhető, átvergődve
az idő bozontosán, emlékek reflektorfénye ha
rátalál, sorra kontúrt nyer, tisztul a homály
mint csillagtalan éjen a felhő, ha szakadozni
kezd, villanó sziporkákban a testetlen égbolt
titkai tűnnek át. Ilyenkor két hegyoldal közt
a völgyszakasz végig belátható, két oldalán
házak, szélesre terült kis folyó szegélyezi az
utat; partján ösvény van, még látható ma is
a sziklatető, ahonnan hosszan elnézegettem
a víz mint csipkézi fodrait méltóságteljesen,
puhán kiálló kövekkel játszadozva; e perc,
amit most visszahoztam, ringat, színesedik;
elábrándozom hosszan, hegyoldal nyújtózik
fölém; ez évben itt is korán ébred a tavasz;
a zöldszín árnyalatait hiánytalan mintázzák
rendre a fák, kedvencem keresem ott fönn
középen, figyeltem annyi éven át, elsőnek
nyit megint; valami titkos jel szerint üzen
nekem, higgyem, elkísér éltemen a remény,
átsegít kemény éveken; elképzelem, hozzám
így beszél; s hagyom, táguljon körém a tér;
Miért van az, csupán a természetközelség
biztos hátterével érezem igaznak magam?
túlhaladott szemléletemmel kötődöm ide
észrevételen, érzem, nem velem-született
rendellenesség, személyiséghiba,ha máig
teremtő otthona maradhat érzelmeimnek,
kivételes kegyelmi állapot, apám nyomait
keresem a múltban, s titkait követhetem;
ha visszamennék, tudom ismeretlen világ
szakadna rám, házunkat hiába keresném,
járdára guggoló háztetők helyén emeletek
látomása kísért; nincs indok, kiért, miért,
hiába keresném a régi temető bejáratnál
a rozoga keresztet, rozsdás korpuszt nem
nyikorgat, lebeget ritmusra naphosszat a
szél, s ha minden bevillanó kép újraélhető,
a sok ismeretlen díszes sírhalomhoz nincs
közöm, ma az utcán, aki szembejön bátran
kizárható a képből;eltűnt a húsbolt, a pék,
s a konzum, ahol jegyre kapható liszt, tej,
olaj, cukor, s megannyi bóvli, a háború
utáni sok drága holmi;e kép az, ami valódi.
De most az ünnep hangulatába igyekszem,
vendég leszek, eszemmel, szívemmel, friss
képzeletemmel újra; filozófia nélküli tiszta
érzelem vezérel, ahogy halandót elragadja
az éjjel s álmodni hívja akarva-akaratlan;
hűs előtérben húsvéti étkek: kemencéből
kenyér, töltött hús, sonka, bor szerényen,
anyám elégedett, kitett magáért, mint már
annyiszor, ha övé a feladat oroszlánrésze;
készül az ünnepi kosár, keményített hímzett
terítő kerül alulra, rá kenyér, hús, sonka,
só, főtt tojás, kis üveg bor oldalt legbelül,
erre újabb terítő kerül; míg készen állok
vinni szentelésre korán a templomunkba,
mert húsvétot ünnepelni nálunk így szokás…
a sarkig kitárt templomajtón belül s kívül
a cinteremben kígyózó sorok; viszik isten
elé szegénységüket az emberek, tisztelve
magukat és az ünnepet; látom, kosaramra
hajolni a papot, szenteltvizet permetezve,
s még hiszem, végtelenbe vesző trónusán
Ő,ki feledni kész hibám, békét küld szívemre…
2016. március 28.
Legutóbbi módosítás: 2016.03.28. @ 09:03 :: Koosán Ildikó
