Koosán Ildikó
Hit, erkölcs és hazaszeretet
„ folytatásos” társadalomkritika Gárdonyi Géza „ A lámpás” című kisregényében .
„ A regény nem szól valamiről, hanem maga a valami”
/Ottlik Géza: iskola a határon/
A kiadás sorrendjében harmadikként 1895- ben megjelent kisregény önéleti ihletésű. Gárdonyi a néptanítósága éveiben / 1881- 1895 /megtapasztalt elmaradott falusi világgal, a semmiből valamivé válás küzdelmeivel, de a hit, az erkölcs és hazaszeretet írói társadalom-látásával is megismertet Kovács Ágoston történetén keresztül.
A kisregény először a Nemzeti Iskola c. újság hasábjain jelent meg 1894 januárjától harminc fejezetre tagolva. Az események egymásutánjának szorosan vett történetisége a romantika és a már csiráiban éledő realizmus jegyeit viseli magán. Az ismeretlen anyátlan apátlan árva, napi küzdelme során a maga tiszta elveivel és tetteivel nyeri el környezetétől a tiszteletet és megbecsülést, mint a mesében, miközben csalódások, és meg nem értések egész során kell túltennie magát. A cél érdekében megalázkodva ugyan, de végig kitart a jó ügy mellett.
A rend kedvéért szükséges itt az olvasóval röviden megismertetni a főhős életeseményeit időrendben.
Kovács Ágoston árva. Bácsikája, a köteles-mester neveli, azzal, hogy mesterségét folytatja majd. A gyenge fizikumú fiú erre alkalmatlannak látszik, ezért a pécsi tanítóképző intézetben végzi el tanulmányait. A gyám halála után látatlanban elvállalja Somogyban Kákony községben a segédtanítóságot. Elképesztő állapotokat talál. Az iskola a kántortanítói ház udvarán kis melléképület, egyben a segédtanító lakása és a tyúkketrecek helye. Váratlanul
éri a megalázó státusz is, miszerint a falu papja szolgájának tekinti. Nem akar neki kezet csókolni, kalapot hordozni utána. Nincs maradása. A régi kántortanító hirtelen halála, és a pap bocsánatkérése miatt mégis marad. Rendeződnek az iskolaépület körülményei, őt magát kántortanítónak nevezik ki a régi helyére. A falu elfogadja, tiszteli. Egy falusi búcsúban ismeri meg jövendőbeli feleségét. Az életük nyugodt mederben folyna tovább, mikor elérkezik ide is a szabadságharc híre. Kovács Ágoston katonának áll, harcol. Buda ostrománál megsebesül. Egy sváb órás család ápolja úgy, hogy a férj Kovács helyett azonmód beáll harcolni a szabadságért. Még az nap elesik, őt pedig a tábori kórházba szállítják. Itt ismerkedik meg Szőlősi Benedek hadnaggyal a szabadságharc elkötelezett hívével, jó barátság alakul ki köztük. Még lábadoznak, mikor hírét veszik, Bem seregében szükség volna rájuk. Elindulnak, de útközben elér hozzájuk a világosi fegyverletétel híre. Útjaik szét vállnak. Szőlősi had- nagyról kiderül, tulajdonképpen ő a mátraszéli plébános.
A mi kántortanítónk hazaérve értesül arról – mivel halottnak hiszik – felesége a katolikus pappal összeállt, épp gyereket várnak. Elkeseredik. Faluról falura indul állást keresni, míg sikerül, és újra felcsap segédtanítónak. Az ottani kántortanító lányával megszeretik egymást.
Ő azonban elmondja, hogy nős, nem tud elválni, nem tudja szerelmét feleségül venni. Ezért
a lány, aki várandós, megmérgezi magát. Ekkor érkezik meg barátja, a mátraszéli plébános levele, melyben meghívja községükbe a halálozás folytán megüresedett állásba. Elvállalja.
A két barát nagy egyetértésben beszéli meg egymással minden gondját, baját, örömét. Így
hozza fel Szőlősi egy alkalommal, érdemes lenne megnézni, mi történt a két gyermekkel özvegyen maradt órásné-val, Mariskával, aki a tábori kórházban lábadozó tanítót többször
is meglátogatta. Ráveszi, menjen el érte, hozza magával, éljenek úgy a világ előtt, mintha
férj és feleség volnának. A régi feleség tűzvész miatt bekövetkezett halála végül lehetővé
teszi, hogy feleségül vegye Mariskát, aki hű társa lesz. Két gyerekük is születik. Kovács Ágoston pedig az 1868-as tanügyi törvény ellenére,- amiben a fent lévő urak írják elő mit
és hogyan oktasson a tanító – a megélhetés miatt hajt fejet, az általa elítélt módszereknek, –
és közmegelégedésre folytatja néptanítói tevékenységét. Eddig a történet.
Ezek után ideje rátérni magára a mottóban is említett „valami-”re. Mi lehet az a valami
ami maga a regény?Érvényes e ez a megállapítás minden regényre, vagy csak egyesekre?
Mi az, ami túlmutat az egyszerű történeten, szétfeszíti annak kereteit, illetve csupán keretként szolgál a lényeg közléséhez? Az író társadalomkritikai észrevételei. Igen az övé! Biztosan az!
A regény első mondatai így szólnak: „A lámpás én vagyok! Világítok a sötétségben. Utat mutatok! Nálam nélkül vak a látó is. Hát, még ha a kormány nem sajnálná tőlem az olajat!”
..és végig saját szavait adja a főhős szájába. Eltéveszthetetlen kinyilatkoztatás. A fennálló rendszer szerint a plébános saját szolgájának tekinti a kántort, a segédtanítót. Elvárja, hogy kezet csókoljanak neki, vigyék a kalapját. A főhős nemtetszését fejezi ki rögtön az elején. Veszi a bátorságot, hogy a falusi gyerek számára érthetetlen és értelmetlen kérdéseket egyszerűen kihúzza a katekizmusból. Kijelenti, a hittantanításnak elsősorban templomban a helye. ” Az én katekizmusom így kezdődött: Ki teremtette az embert? Az Isten. Ki az Isten? Az Isten a világ ura. Látni nem lehet. Öröktől fogva él és nem is hal meg soha. Mindent ő teremtett. Az Isten szeret bennünket. Ránk gondot visel. Halálunk után hozzá jutunk. Mi a fő kötelességünk a földön? Az, hogy becsületesen éljünk és egymást szeressük. Ki vétkezik e kötelességek ellen? Aki nem él becsületesen, s aki embertársainak szomorúságot vagy kárt okoz, vagy pedig azok javát tehetsége szerint nem mozdítja elő.”
A világi és egyházi nevelés különválasztását szorgalmazza, s az erkölcs alaptételeinek beépülését elemi szinttől, hogy az a tanítványok természetes reflexéhez kapcsolódjék.
„-, én embert akarok belőlük nevelni, s az ember nem az ábécénél kezdődik. Azután elvégre is a nemzet nem mi vagyunk, hanem ez apró rongyos kis népek százezrei. Ez a jövendő nemzedék. Ez a mi kezünkben van. S ha minden tanító úgy gondolkoznék, mint én, akkor a magyar nemzet számot tenne a világon.”
A folytatásként közreadott regényrészletek valószínű, elgondolkodtatták a Nemzeti Iskola olvasóit, a rebellisnek számító kijelentések megültek a lelkekben és nem maradtak nyom nélkül. A regényen végighúzódó küzdelem sajnálatot ébrezhetett a bűnt el sem követő,
mégis bűnhődni kényszerülő tanító sorsa felett. A harcokból visszatért férj otthonában a hitszegő katolikus pap és az elcsábított feleség él. A katolikus egyház törtvényei szerint
a házasság szentség, felbontására engedélyt nem adnak. E miatt kell éveken át magányt
vállalnia, e miatt lesz öngyilkos várandós szerelme, e miatt kényszerül a sváb órásmester özvegyével látszathazaságban élni éveken át a régi feleség haláláig. Magasabb papi fórumokon hiába kilincsel, hiába kérelmezi a házasság felbontását, mindenütt elutasítják.
De a vaskalaposság csimborasszója mégis az, mikor gyónásban a történetet elmondva,
nem kap feloldozás a nem létező bűn alól. Társadalomkritika ez a javából megtörtént eseménybe foglalva!
És most néhány szó a hazaszeretetről. Példaként szolgál az akkoriak előtt is, hogy első
szóra gondolkodás nélkül indul harcba, kész akár életét is feláldozni a jó ügyért, a haza védelemében. A nagyszerű tett mégis inkább az, s ennél sokkal messzebbre mutató, hogy
ötven éven keresztül szívvel lélekkel szolgálja a felserdülő nemzedék oktatásának ügyét,
maga is oroszlánrészt vállalva abban. Mikor az új rendeletek megtiltják / az 1868 évi XXXVIII. törvénycikk/ a saját módszerrel való oktatást, és az csak központilag előírt tanterv szerint végezhető, / mintha a mában járnánk/ – s őt erre ki is oktatják, – eltűri a megaláztatást, részben a hivatástudat, részben a megélhetés biztosítása miatt. A legalacsonyabb beosztásúból, a leglenézettebb mindenki szolgálójából így válik legmagasztosabb hivatásúvá a néptanító, a lámpás…
A regény még az író életében hét kiadást, 2009-ig kilenc kiadást ért meg Egyes kiadások néhány helyen a szöveg megváltoztatásával jelentek meg. Gárdonyi halála előtt kijelentette,
kiadni csak az első kiadás változatlan szövegével lehet. Változtatásokhoz nem járul hozzá.
A kisregényből a 1970- es évek elején film is készült Hajdufy Miklós rendezésében, Kozák
András és Latinovits Zoltán főszereplésével. https://youtu.be/XEjJqKZIXN8.
„ A regény nem szól valamiről, hanem maga a valami” Ebben a regényben ez a valami a társadalomkritika egy jó nevű író tollából, ami elgondolkodtat, magában hordja a változás csíráját, előreviszi a fejlődés kerekét.
2016. március 10
J.: Az idézetek a MEK-en olvasható regény idevonatkozó részei.
Legutóbbi módosítás: 2016.03.11. @ 20:33 :: Koosán Ildikó