életvonalad
folyódelta, kiveti
hordalékaid
vihar tépázza
fogát vicsorogtatva
a domb vonalát
nincs egyenesebb
vonal mint amin kutyám
elébem rohan
zilált nappalod
felhorgadt vonalait
éj simítja el
nincs hová esni
mégis kötéltáncosként
lépsz a vonalra
nem taposhatsz rá
vonalak szabta léted
ugróiskola
vonalon lépked
egyensúlyozva mintha
szakadék felett
a vízvonal alatt
rozsdásodva enyészik
megtörik a fény
bicsaklik a kéz
s lesz a vonalzóból
vicsorgó fűrész
teste vonala
mint túlpart-tükröződés
napcsodálkozás
egy vonallal is
gúzsba kötheted magad
oldhatatlanul
felhő koptatja
szemben a domb vonalát
követnéd pedig
papírrepülő
van simából, kockásból
vagy vonalasból
befagyott tavon
vonal szalad sikkantva
madár felröppen
folyó vonala
kanyarog napos tájon
kék sál nyakadon
nap lángnyelvei
bucskáznak át a felhők
hullámvonalán
a levegőbe
rajzolt vonal jelenthet
jót is rosszat is
lódul az ecset
vonal indul útjára
végérvényesen
nézd meg a rajzot
valamelyik vonalon
ott csüng a lélek
sok vonal közül
válaszd ki a hitelest
intett a mester
hegyek vonala
dombokkal a végtelen
jelét formázza
háztetőn kémény
meg macska körvonala
az égbe kiált
ezüst holdfényben
délceg fák körvonala
háztetőt csipkéz
nem mindegy az hogy
egy vonal a másikat
hol keresztezi
tó partvonala
még ködbe vész, hihetnéd
tengernél vagy
hangyák útjába
vonalat húztam, azt a
méltatlankodást
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:06 :: Kerti Károly György